21. Átok

A férfi elgondolkozva figyelte az elé táruló jelenetet. A kiválasztott gyönyörű arca eltorzult a fájdalomtól és satnya társai csak tehetetlenül térdeltek mellette.

Az ereje lassacskán túlnő gyenge emberi testén. Rövid időn belül túl kell esnie a szertartáson, különben felemészti őt a kuriozum.

Drigion dühösen csapott barakk típusú székének karfájára, miközben egy mély vadállatias morgás szakadt fel a torkából. Mindenképpen élve kellett neki a lány. Egy halottat nem tud az ember feleségül venni és világuralomra törni vele.

– Mester… – az egyik semmirekellő talpnyalója állt a nagy kétszárnyú ajtóban.

– Mi van? – kérdezte a férfi idegesen.

Mély dörmögő hangja oly’ rémisztően szólt, mintha maga a halál lenne. Zord, ámbár férfias külsejéhez tökéletesen passzolt. És persze a világ urának nem lehet lányos, nyávogós hangja.

– Az egyik fogoly… Leonardo… eltűnt – dadogta rettegve.

Drigion csak fáradtan felsóhajtott, és megdörzsölte lüktető halántékát.

– Te igen idióta, megmondtam, hogy adjátok neki folyamatosan az oldiát! A fiú láthatatlanná tud változni és képes átmenni a falon! Ha kijutott és elég erőt gyűjt, akkor a drága szeretteit is magával tudja vinni. Keresd meg Kristent, és szólj neki, hogy rögvest jöjjön ide!

– Igenis mester! – mormolta a férfi, majd elhagyta a termet.

Nem kellett sok, hogy Drigion Luke után vesse magát és apró darabokra tépje. Igen egyszerű dolgot bízott rájuk, és még azt sem voltak képesek rendesen elvégezni.

– Vadbarmok! – morogta idegesen, és csak azért, hogy megnyugodjon ismét Aurorát kezdte figyelni.

A lány fájdalma teljesen elmúlt, arca kisimult, de nem mozdult. Olyan volt, mintha csak békésen aludt volna. Szemkápráztatóan gyönyörű volt, bár egy tényező nagyon is bökte Drigion csőrét. Nathaniel pofátlan módon az ölébe húzta, és az arcát cirógatta.

A férfi majd’ felrobbant a dühtől és ismételten megfogadta, hogy hosszasan kínozni fogja a fiút, mielőtt végez vele. Mégis mit gondol, milyen joggal fogdossa az ő jövendőbeli feleségét? Túl sokat képzel magáról a srác, holott egy nyamvadt kis senki.

– Hívattál Mester? – hallotta meg Kristen hangját.

– Igen! Keresd meg Leonardot, még mielőtt újra kellene kalkulálnom mindent miatta. Nincs kedvem egy új tervet kidolgozni, ugyanis így tökéletesen sakkban tudom tartani Aurorát – mormolta az állát dörzsölgetve.

A lány nem mondott semmit, csak határozottan bólintott egyet, majd ott sem volt. Minden vezérnek szüksége van egy nyomkövetőre, ezt a szerepet pedig Drigionnál Kristen töltötte be.

– Muszáj megszereznem a lányt, a jóslatnak be kell teljesednie – sóhajtott fel idegesen.

~*~

Kate ijedten nyitotta ki a szemét, miután végighallgatta Drigion gondolatmenetét. Olykor áldásnak vette a gondolatolvasást, viszont volt olyan helyzet, amikor átokként tekintet rá. Még emberként csak gondolatfoszlányokat tudott elcsípni, de miután átesett a Fracturán olyan erőssé vált a képessége, hogy olyan szinten hallja az emberek gondolatait, mintha a sajátjai lennének.

Éppen emiatt rémítette meg ilyen szinten az, amit látott. Fogalma sem volt arról, hogy konkrétan milyen jóslatról volt, szó, de azt látta, hogy a húga nem éppen a megfelelő oldalon állna.

– Mit láttál? – kérdezte Lisbeth idegesen.

– Egy bizonyos jóslatra gondolt… - mormolta Kate tűnődve.

Liz hirtelen elsápadt, és ha Jackson nem kapja el, akkor a földön kötött volna ki. Kathleen sejtette, hogy nagynénje elfelejtett velük közölni valami igen fontosat.

– Lisbeth…

– Sajnálom Kate, hogy ennek pont most kell kiderülnie. Előbb el kellett volna mondanom nektek.

– Miről beszélsz? – kérdezte dühösen Kathleen.

– Egy jóslat szól Auroráról, már azelőtt megíródott, hogy a húgod megszületett volna. Igaz nem egészen voltak pontosak a Látók, de az biztos, hogy ő lesz a leghatalmasabb kurioz. És általa dől el az egész világ sorsa. Ha sikerül Drigionnak a maga oldalára állítania, akkor vége mindennek…

– Pontosan mi áll a jóslatban?

– Lux napján születni fog egy gyermek… - kezdte Jack, mivel Liz képtelen volt megszólalni. - … a lány fogja eldönteni minden élőlény sorsát. Szemeivel életeket ont majd ki, de ő dönti el, hogy kinek a parancsait teljesíti. A maga ura lesz, vagy a sötét oldal királynőjeként vet véget mindennek.

Ha a megfelelő utat választja Fényhozóként, akkor végleg elsöpörheti a rosszat a föld színéről, de ha rosszul dönt, akkor örök sötétséget hoz ránk.

Kate úgy szorította össze fogait, hogy majd’ eltörte az állkapcsát. Képtelen volt elhinni, hogy ezt nem mondták el nekik.

– Jól tudod, hogy a szüleid nem véletlenül haltak meg Kate. Egyikük sem akarta azt, hogy Drigion megszerezze Aurorát és a királynőjévé tegye.

– Ezt úgy mégis miért nem tudtátok előbb közölni? – kérdezte fogcsikorgatva a lány.

Liz nem mondott semmit, csak bűnbánó arccal meredt rá. Ez persze még jobban felidegesítette a lányt, de nem tett semmit, csak elfordította a fejét és kibámult az ablakon, mely elválasztotta őket a szabadságtól.

Legszívesebben őrjöngött volna, de tudta, hogy azzal nem oldana meg semmit. Csak azért, hogy megnyugtassa magát Leonardora gondolt.

Biztos volt abban, hogy sikerrel jár, még ha jelentősen vesztett is az erejéből annak az átkozott szernek köszönhetően.

Drigion biztos, hogy hosszasan fog szenvedni, ha végre kijutnak innen. Rengeteg vér tapad a férfi kezéhez, és a legtöbb áldozata nagyon közel állt Kate-hez. Kezdve a szüleivel, a nagybátyjával, barátaival…

És amit a húgával készül tenni. Nem ússza meg szárazon, abban biztos lehet. A bosszú brutális, de édes lesz…

Egymás után hihetetlen gyorsasággal kapkodta lábait Leonardo. Tudta, hogy minden pillanat számít, ugyanis Drigion emberi már a nyomában voltak.

Nem mert arra gondolni, hogy mit csinálnak a többiekkel, amíg ő nincs ott. De muszáj volt megszöknie, nem tehettek mást. Nem hagyhatta, hogy Auroráék annak a féregnek a közelébe kerüljenek.

Meg kellett volna akadályoznia, hogy elrabolják őket, de nem igazán tudott mit tenni, ugyanis álmokban támadtak rájuk. És, ami a legrosszabb elkábították őket, akkor tértek magukhoz, mikor már a zárt ajtók mögött voltak.

Drigion a kegyetlenségéhez képest civilizált volt. Nem egy patkányoktól hemzsegő cellába vetette Őket, hanem egy komplett lakosztályba. Még síkképernyős tévé is volt az egyik helységben.

De egyáltalán nem számított a kényelem. Egy nap sem hagyta, hogy elfelejtsék, foglyok. A kínzás nem maradt el.

Leo hirtelen megtorpant, ugyanis idegen hangok ütötték meg a fülét.

A következő pillanatban már az egyik vastagabb fa törzsében lapult és tehetetlenül várta, hogy az idegenek odaérjenek.

Túl gyenge volt ahhoz, hogy elmeneküljön, a láthatatlanságát is alig tudta megtartani. 

– Leonardo! – hallott meg egy hátborzongató női hangot. – Nincs értelme elbújni szépfiú! Úgy is megtalállak!

A szíve a torkában dobogott, levegőt sem mert venni. Ha elkapják, akkor mindennek vége. Auroráék még nem kuriozok, nincs elég erejük Drigion seregével szemben.

A kétségbeesés hihetetlen gyorsasággal söpört végig a testén, ugyanis érezte, ahogy az erő elpárolog belőle, és teste visszanyeri az eredeti formáját. Biztos volt abban, hogy Drigion egy nyomkövetőt küldött utána, szóval így esélye sem volt.

– Érezlek Leo, ne lapulj tovább. Mondták már, hogy iszonyatosan finom illatod van? Egészen izgató. A feleségeddel talán meg tudnám beszélni, hogy adjon kölcsön pár éjszakára – Kristen hangja hirtelen kéjesre váltott.

Még mit nem! Tudod, mit kapsz te… - morogta magában Leo.

A következő pár másodpercet követően túl nagy lett a csend. Még az éjszaka megnyugtató zaját sem lehetett hallani, mintha kiirtottak volna minden élőlényt az erdőben.

– Megvagy! – jelent meg hirtelen Leo előtt a nyomkövető.

– Ugye tisztában vagy azzal, hogy nem győzhettek? – köpte megvetően a szavakat Leonardo.

– Ugye tisztában vagy azzal, hogy nem érdekel a véleményed? – kérdezte nevetve a lány, majd meglendítette a karját és Leo körül elsötétült a világ.